KÉPEK A FEKETE DOBOZBÓL – KÁRÁSZ JUDIT (REJTŐZŐ) FOTOGRÁFIÁI
kurátor: Szabó Magdolna
Kárász Judit (1912-1977) fotóművész eddig ismeretlen fényképeiből válogat a 2B Galéria soron következő kiállítása.
Keveset tudunk Kárász Juditról, de mind egyre többet. Hazai terepen alig mozgott, még is a szegedi, dél-alföldi fotói miatt fedezte fel a szakma. Sokáig idegenben élt, tanult, alkotott, rejtőzött, de tudásunk róla évről-évre gyarapszik, köszönhetően a Bauhaus magyar vonatkozásai, a szociofotó, vagy a nőtémák iránti érdeklődésnek. Rendre felbukkannak hagyatékának közgyűjteményekben szétszóródott részletei Berlintől Budapestig, tanulmányokban, kiállításokon egyaránt. Hozzáférhető fényképei alapján a korai magyar szociofotó, és a késői Bauhaus titokzatos, egyéni alkotója számára egyre markánsabb helyet jelöl ki a fotóművészet története. Minden bizonnyal ezt fogja erősíteni töredékes életművének eddig alig ismert, most feltáruló, komoly és izgalmas képanyaga.
Kárász Judit 1912-ben született, szegedi zsidó polgárcsaládban. Alig múlt tizenkilenc, amikor Párizsban, majd a dessaui Bauhausban tanult fényképezést Walter Peterhanstól, a szabad művészet alapjait Kandinszkijtól és Josef Alberstől. Új fényképezési látásmódot sajátított el, mely szemléletre tagadhatatlan hatást gyakorolt Moholy-Nagy munkássága. Bátran alkalmazta a formai újításokat: merész fényképezési irányokat, képkivágásokat, fény-árnyék hatásokat. Társadalomkritikája, a népi írókkal való rokon törekvések sodorták a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához, hogy fényképezőgépével tárja fel a vidék nyomorúságát. Kora társadalmának mélyrétegeit kíméletlenül ábrázoló felvételeivel olyan egyéni hangot ütött meg, melynek okán Kárász Juditra ma a szociofotó hazai kibontakozásának egyik jelentős alakjaként tekintünk.
Bauhausos tanulmányai hamar véget értek származása, baloldali szerepvállalása miatt. Pár évig fotólaboránsként működött több német nagyvárosban, mellette elkötelezetten rögzítette az utca emberét, az ’ipari tájat’.
A nácizmus elől menekülve, baráti segítséggel Dániában nyert menedéket, egy ideig még a megszokott modorban fényképezett, könyvterveken, kiállításokon gondolkozott. 1949-ben hazatért, reményei szertefoszlottak. Hivatásos múzeumi műtárgyfotográfus lett, s az is maradt, kényszerűségből.
De megőrződött számunkra több tucatnyi negatívtekercs a ’30-as évekből, a Bauhaust követő időkből. Németország, csavargások, Dánia: gyárak, kikötők, tenger, parasztok, növények, állatok, tájak és csend. Ezekből válogattunk.
A kiállítás december 23-ig látogatható.
PICTURES FROM THE BLACK BOX – JUDIT KÁRÁSZ (HIDDEN) PHOTOGRAPHS
Curated by Magdolna Szabó
The 2B Gallery’s upcoming exhibition presents a collection of Judit Kárász’ hitherto unknown photographs.
There is still much we don’t know about the artist, since she didn’t really live, learn or work in Hungary. Fortunately our knowledge about her grows with each passing year, due to the increasing interest in the Bauhaus influence in Hungary, in social documentary photography and topics about the equality of women. Despite her not spending much time in Hungary, it was her pictures of the Southern Great Hungarian Plane (Dél-Alföld), and of a prominent town found there, Szeged, that put her into the limelight for the very first time. Pieces of her artistic heritage have been popping up in public collections, essays and exhibitions from Berlin to Budapest. According to her deep and exciting, yet still fragmented work, Kárász is regarded as a mysterios early pioneer of Hungarian social documentary photography, and a late entry in the list of Bauhaus artists.
Judit Kárász was born into a Jewish family in Szeged, in 1912. She studied photography in Paris and at the Bauhaus in Dessau, under Walter Peterhans, and learned the basics of free art from Kandinskiy and Josef Alberts. She also took influence from the works of Laszló Moholy-Nagy when developing her new point of view in photography, in which she didn’t shy away from formal innovation, outtakes and light-shadow effects. Her work drew her towards the Youth Artists College of Szeged, which was an organisation of erudite elite, concerned with the literature and art of the village and country folk. Her unabashed presentation of country poverty struck a unique cord, making her one of the most prominent figures of Hungarian social documentary photography.
Her Bauhaus works stopped due to her ancestry and left leaning political views. She worked as a photo lab technician for a few years in several German cities, while she continued recording the „man of the street” and the „industrial scene”.
From the Fascist regime she fled to Denmark with the help of her friends, where she continued her artistic endeavors. Although she had plans for books and exhibitions, her return to home in 1949 shattered these dreams, and she was forced to work as an artefact photographer in a museum.
However her heritage contains many many rolls of film from the 1930-s, after the Bauhaus era. Our exhibition presents art from these times, separated into topics: Germany, strolls, Denmark: factories, harbours, the sea, peasants, vegetation, animals, landscapes and silence.
Open until 23 December 2019
