John Summers (sz. Colorado, 1974) Summers a londoni Slade művészeti főiskolán diplomázott, posztgraduális szobrászi tanulmányait a The Royal College of Arton folytatta. Számos kiállítása volt Londonban és külföldön, és 2007-ben elnyerte a Mark Tanner szobrászati díjat. Munkáit anyagok és formák, csillogás és sár, valamint egyéb, nehezen körülírható, de a tekintetet rabul ejtő dolgok különös egyvelege alkotja. John Tiney (sz. Northampton, 1970) John Tiney rajzfilmekből, filmekből és reklámokból kölcsönzött képek eklektikus elegyét használja fel festményeihez és videomunkáihoz. Az így születő narratívák bepillantást nyújtanak a fogyasztói társadalom legmélyebb bugyraiba, és megmutatják, hogy az sokkal inkább érzelmi alapokon nyugszik, mint eddig hittük. Budapesti munkáját David Wilkinsonnal közösen készítette. Nannette Vinson (sz. Oakland, 1974) Vinson munkái nem csupán játékosak és szemtelenek, de egyben kritikái is a fotográfiai hagyomány voyeurisztikus élvezeteinek. Számos médiumot használ, ezzel orientálva a néző figyelmét, miközben a kulturális emlékezetünket és vizuális környezetünket átható, adottnak tekintett feltételezések szerepét vizsgálja. Fodor János (sz. Szentendre, 1975) Fodor a mindennapi életéből vett rajzokat, tárgyakat és videoképeket használja fel munkáiban. Ezek az intenzív megfigyelésen alapuló művek új kapcsolatokat és asszociációkat teremtenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a látszólag jelentéktelen dolgokat tágabb összefüggéseikben szemléljük. Az egymástól távol eső asszociációk segítségével Fodor munkái túlmutatnak saját anyagi mivoltukon. Pacsika Rudolf (sz. Mezőhegyes, 1961) Pacsika Rudolf munkái a műfajok és kontextusok között mozognak, anyaghasználata és gondolatai nomád asszociációkat keltenek. Ha közvetlen kapcsolatot találunk egy hellyel, idővel, személlyel, később lehetséges, hogy ez a kapcsolat megszakad, vagy feloldódik egy újabb asszociációban, és ez így folytatódik a végtelenségig. Művei a tér hermeneutikájában gyökereznek. Vajon milyen viszonyban áll egymással a lokális és az idegen? És vajon milyen rendszerek segítségével határozzuk meg önnön helyzetünket? Alexa Hoyer (sz. Schwarzenbek, 1976) Alexa Hoyer megmutatja, milyen hatással lehetnek ránk azok a dolgok, amelyeket képtelenek vagyunk igazán megismerni. Munkái – akár fotográfiák, szobrok, akár egyszerű szövegek – a dolgok felületi feszültségét igyekszenek megtörni. Beleavatkozik a dolgok természetes menetébe, és a keletkező űrt rafinált, bizarr és nyugtalanító dolgokkal tölti meg. Alexander Schikowski (sz. Bamberg, 1973) Az ember azért alkot emlékműveket, hogy eseményekkel jelölje meg az az idő folyamát, a múlt fogalmait képekkel és ezáltal helyszínekkel kapcsolja össze. A gond csak az, hogy az emberi emlékezet igencsak szelektív. Így nem érhet meglepetésként minket, amikor Schikowski emlékezetünkbe idézi mindazt, amit mindenáron szeretnénk elfelejteni. David Wilkinson (sz. Doncaster, 1963) Mi van akkor, ha az egyetlen valódi leszármazottaink ezen a világon a tárgyak? Mi van akkor, ha az általunk teremtett dolgok végül felfalnak bennünket? Wilkinson munkáiban sok minden felismerhető: a kolbász, az építészet, a vallás, de mi az, ami egységbe foglalja mindezt? Talán nincs is ilyen? John Tineyval közösen készített munkájában a nyíltan megjelenített groteszket látjuk, miközben a józan ész ölbe tett kézzel ül és a markába röhög. Bullet Shih (sz. New York, 1969) Shih festményei kényszeresek és transzgresszívek, a művészettörténetből és a populáris kultúrából kölcsönvett töredékekből állnak össze. A festéket gyorsan viszi fel, a képek összefolynak, a nézőnek csupán nagyjából lehet fogalma arról, mit is ábrázolnak a képek. Festett hálói kibogozásához talán egyszerűbb szembenézni a megfoghatatlannal és a ténnyel, hogy a festészet mindig is a vita középpontjában állt.
John Summers (b. Colorado 1974) Summers studied at the Slade and then made his postgraduate in Sculpture at The Royal College of Art in London. He has exhibited widely in London and abroad and in 2007 was the recipient of the Mark Tanner award for Sculpture. His work is a strange mixture of materials and forms, glitter, mud and some things that you can’t quite describe but nevertheless find yourself compelled to gaze at. John Tiney (b. Northampton 1970) John Tiney assimilates into his painting and video an eclectic mixture of images culled from cartoons, film and advertising. The narratives that he creates allow us a glimpse into the underbelly of consumer culture, suggesting that its origins are far more emotive than we may have suspected. The work made for Budapest is a collaboration with David Wilkinson. Nannette Vinson (b. Oakland 1974) Playful and irreverent, Vinson’s work is also critical of the voyeuristic pleasures of photographic tradition. Working in a variety of media she shifts our gaze ever so slightly to examine the role of cultural memory and persistent assumptions saturating our visual landscape. János Fodor (b. Szentendre 1975) Fodor uses drawing, objects and video images culled from his everyday experience. These intensely observed pieces create new conjunctions and associations that allow us to observe the seemingly inconsequential in a broader context. It is through the associations of the diverse that Fodor allows his work to have a resonance beyond its own materiality. Rudolf Pacsika (b. Mezohegyes 1961) The work of Rudolf Pacsika shuttles between disciplines and contexts, a rendering of materials and ideas that is nomadic in it resonance. If you find a direct link with place, time and people, you may then find that link broken or dissolved in to another association, and so it goes infinitum The hermeneutics of space are at the root of his work. What is the local to the foreign? And what systems do we employ to determine our location? Alexa Hoyer (b. Schwarzenbek 1976) Alexa Hoyer shows us how we might be affected by things that it is impossible for us to really know. Her work whether it is photography, sculpture or a simple text looks to disrupt the surface tension of things. She interferes with or the natural flow and fills the void that is left with the quirky and bizarre, the unsettling. Alexander Schikowski (b. Bamberg 1973) We create monuments in order to mark time with events, implicating images and therefore locations with notions of the past. The problem is that we are very selective in what we like to remember. It should therefore come as no surprise when Schikowski reminds us of what we would so desperately like to forget. David Wilkinson (b. Doncaster 1963) What if objects were our only true offspring in this world? What if what we have made consumes us? There are many things that are recognizable in Wilkinson’s work, sausages, architecture, religion, but what is the unifying whole? Perhaps there is none? In his collaboration with John Tiney we see the grotesque applied with candour, whilst reason sits laughing on the fence. Bullet Shih (b. New York 1969) Shih’s paintings are compulsive and transgressive, comprised of fragmentary images taken from art history and popular culture. The paint is quickly applied, the images meld, we are left with only a vague impression of what might be depicted. To untangle these painted webs it is better perhaps to consider the intangible, and how painting has always been at the heart of this debate.
