Szász Lilla és Barakonyi Szabolcs kiállítása
Megnyitja Mélyi József művészettörténész
Szász Lilla: Hősök
Szász Lilla olyan közösségek tagjait mutatja meg, akiket múltjuk köt össze, az együtt vívott csaták és háborúk. A közösen megélt múlt erős összetartozást teremt számukra és ez távolivá teszi a mindenkori most hétköznapi történéseit.
Az Elvtársak (2010) azok a zsidó férfiak és nők, akik hűen szolgálták hazájukat, a Szovjetuniót a II. világháborúban, ám később a nem múló antiszemitizmus hatására emigrációba kényszerültek. Identitásuk alapja ma is az egyenruha, a kitüntetések, lakásaik mintha nem is New Yorkban lennének, hanem a régi Szovjetunióban. A The New York Times írta róluk: „zsidóként elszenvedték a háború borzalmait és a háború utáni szovjet antiszemitizmust is. Soha többé nem lesznek elkötelezettek sem a Szovjetunió sem a Vörös Hadsereg iránt. Ami leginkább összeköti őket az egymás iránt érzett tisztelet. ” A Második Világháborús Orosz- Zsidó Veteránok és Hadirokkantak Szövetségét 1995-ben alapította 30 orosz zsidó veterán. A szövetségnek ma 3000 tagja van New Yorkban.
A Sorstársak (2011) leszerelt orosz zsidó katonái a zöldkártya reményében léptek be az Egyesült Államok hadseregébe. Egyenruhájukat, háborús kitüntetéseiket és a szolgálati éveket szeretnék elfelejteni. Nem büszkék tetteikre, nem akarnak mesélni a háborúról, a háború borzalmairól. 2011-es adatok szerint 17.000 nem amerikai állampolgár szolgált az amerikai hadseregben. Nagy részük Dél és Közép-Amerikából, Kelet- Európából, és a volt Szovjetunió tagállamaiból származik.
Szabadságharcosok (2011) Az 1848-49. évi szabadságharcban az akkor még jogfosztott hazai zsidóság számarányát messze meghaladóan vett részt. Érdemeikért a Szegedre menekült Országgyűlés mondta ki egyenjogúsításukat. A 48-as szabadságharc zsidó honvédjeire ma a Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság emlékezik március 15-i ünnepségein. 1956-ban a forradalom oldalán számos magyar zsidó harcolt, sőt nem kevesen életüket adták az ország függetlenségéért. Apró József a kispesti nemzetőrség egykori vezetője alapította meg többedmagával a Magyar Szabadságharcos Világszövetséget, melynek célja az 56-os zsidó veteránok erkölcsi és anyagi támogatása, valamint olyan rendezvények megszervezése, ahol a forradalom értékei torzításmentesen jelennek meg.
Barakonyi Szabolcs: Mért szebb itt a virág? (2011-2012)
2011-ben voltam André Kertész ösztöndíjas. Ezzel pénzt és szállást kaptam Párizsban, a pályázat ottani munkára szólt. Én egy ideje azonban itt dolgozom, a munkáimat Magyarországról készítem. Az ösztöndíj viszont nagyon csábító volt, ezért pályáztam meg. Mivel nem szeretek csak úgy ott dolgozni, fontos volt, hogy az anyag mégis Magyarországról szóljon, és a felvetett probléma időszerű legyen. 2006-ban jártam először Párizsban. Szerencsém volt, mert rögtön kiállítani mentem, és úgy alakult, hogy volt is érdeklődés a munkáim iránt. Akkor elgondolkodtam, mi lenne, ha egy időre odaköltöznék. Hosszas vívódás után döntöttem úgy, hogy maradok. Ebben benne volt, hogy itt szeretek dolgozni, munkáimat Magyarország, a magyarságom inspirálja. Ezért döntöttem úgy, hogy az ösztöndíjamat is megpróbálom arra használni, amit erről tudok, ami engem is foglalkoztat. Párizsban is a magyarságom maradt az az alap, amiből kiindultam, amit ismertem. A saját generációmból való magyarok párizsi életére voltam kíváncsi, művészekre, vagy művészettel foglakozókra. Végül kilenc embert választottam, néhányukat már ismertem, és a segítségükkel ismerhettem a többieket is. Ez egy kicsit terápia is volt nekem, mások nehézségeivel vigasztalódtam, mert úgy döntöttem, ahogy.
Barakonyi Szabolcs
Lilla Szász: Heroes
Lilla Szász presents members of communities that are bonded by their common past; their common fighting and wars. The past that they share connects them, and puts their everyday life happenings in a remote distance.
Comrades (2010) documents the lives of Russian Jewish Veterans living in Brighton Beach, New York. As members of the Russian army, these people fiercely fought German occupation from 1941 to 1945. In the 1990s because of the post-war anti-Semitism in their own country, they immigrated to the US and settled in New York City area. As The New York Times explained, „As Jews who shared both the deprivations of a brutal war against Hitler’s forces and post-war anti-Semitism under a Soviet system they had risked their lives to preserve, their allegiance is not to the former Soviet Union, nor to the Red Army, nor even to Mother Russia, but to one another.” The association today boasts 3,000 members.
Purple Hearts’ (2011) are Russian – Post-Soviet Jewish veterans serving in the American military in order to get a green-card and obtain a US citizenship. They would like to forget their uniforms, medals and the years served in the army. They are not proud of their past; they are not happy to recall the terrors of war that they experienced. According to 2011 data 17.000 non-American citizens served in the US Army. Most of them come from South and Central America, Eastern Europe and the former states of the Soviet Union.
Freedom Fighters (2011-2012) Hungarian Jews, who were at that time excluded from rights, took part in the 1848 revolution in huge numbers. They received equal rights for their heroism from the Parliament. The Association of Hungarian Jewish Freedom Fighters commemorates the Jewish commanders of 1848 on their March 15 celebrations. Many Jews participated in the revolution of 1956 too. József Apró founded the Federation of Hungarian Freedomfighters, the aim of which is to provide emotional and financial support to Jewish veterans and to organize events that commemorate the revolution without distortions.
Szabolcs Barakonyi: Why the flowers are prettier here (2011-2012)
In 2011 I was awarded the André Kertész Scholarship of the Hungarian Cultural Fund. With this I received money and accommodation in Paris and my job was to complete a project there. I have, however, worked for a while here, in Hungary; my projects are about this country. But the scholarship was very tempting and this is why I applied for it. As I do not like just to work without any ground it was important for me to make a project about Hungary. It was also important that the problem I raise is timely. The first time I visited Paris in 2006. I was lucky enough to exhibit in Paris the first time I went; it seemed that there is interest towards my work. At that time I seriously considered moving there for a while. But after a long struggle I decided to stay. It was definitely because I like to work here; my works are inspired by Hungary and by being Hungarian. And therefore I decided to use my scholarship for showing what I know about Hungary and what preoccupies me. In Paris, too, my starting point was being a Hungarian as this what I knew about. I was interested in the Parisian lives of Hungarians from my generation; artists, or people dealing with art. I finally chose nine persons: some of them I already knew and I could make contact with others through those. This project was also a little therapy to me as – because of my decision – I comforted myself with others’ difficulties.
Szabolcs Barakonyi
