A Makói Grafikai Alkotótelep 1996-ban, hosszú szünet után indult újra. A csöndes alföldi kisvárosban – amely polgári múltjáról és hagymatermesztéséről híres – azóta minden nyáron egy hónapon át együtt dolgozik néhány grafikus, akik az alkotótáborban készült munkáikat egyetlen, közösen kiválasztott tematika köré csoportosítva készítik el.Első alkalommal a korlátozott példányszámú, egyedi grafikákat tartalmazó Mappa hívószava A csönd elemei volt, ezt követte az Árnyék, a Ház, az Ágy és 2000-ben a Zéró. Már a kezdetektől megjelent a műhely alkotóinak azon törekvése, hogy az adott tematikára egyénileg reagáló, de mégis közös baráti munkát, beszélgetéseket és együttléteket tükröző Mappa egységes formátumot nyerjen. A Házzal kapcsolatos grafikákat például egy összehajtott kartondobozban, az Ágy elemeit egy fektett téglalap formájú, csavarral összefogott könyvben, az egymásba forduló kezdetet és véget szimbolizáló Zéró kör alakú munkáit pedig egy kerek fildmdobozban helyezték el. Öt év időtlen, meditatív és csendes műhelymunkájából megszületett egy katalógus (Makói mappák), majd ezt követte egy közös kiállítás, a Kis Luxus.
A mostani kiállítás egy újabb öt éves periódus lezárásának tekinthető. A nyári alkotótáborok hívószavai 2001-től sorrendben a Kert, a Hő, a Kedd, a Majd és a Könyv voltak. Az alkotótáborban megforduló művészek kiállításának címe Délibáb, amely nemcsak egy konkrét, az alföldi fullasztó nyarakon felbukkanó természeti jelenséget idéz fel, hanem egy általános filozófiai problémára is utal. A pusztaságban déltájban feltűnő, a tárgyakat fel- és elemelve, megfordítva mutató fényjelenség egyben szimbolikus tartalmakat is hordoz: a létező és a látszat csalóka egymásbafordulását, a fizikai valóság elanyagtalanodását jeleníti meg. Megfoghatatlan, illanékony tükörKÉP, materialitáson túli, „ideális” létforma, a mindig hamis bizonyosságra utaló, spirituális “corpus delicti”. E pszeudo látvány éppúgy magától keletkezik, mint ahogy a makói alkotótelep grafikusai is csendes elmélkedésből, befelé forduló, meditatív elmélyedésből jutnak el a művekig. Csak éppen mindez nem látomásos illúzió, hanem megfogható művészet.
The Makó Graphics Workshop relaunched in 1996 after a lengthy pause. Since that year, a few graphic artists are working together for a month each summer in the quiet, small town of the Alföld – renown for its citoyen past and its onions – creating their works around a single theme they choose together. The motto of the first Folder containing a limited number of individual graphic works was The elements of silence, followed by Shadow, House, Bed and Zero in 2000. From the start, the artists of the workshop were striving to give the Folder – which contains works that react individually to the given topic, yet reflect the joint effort and the conversations of friends spending time together – a unified form. For example, they placed the graphics inspired by House in a folded cardboard box, collected the elements of Bed in a rectangular book held together by screws, and put the circular works of Zero – which symbolizes the interwining of beginning and end – into circular a film box. Of the timeless, meditative and quiet workshop activity of five years, a catalogue was born (The Makó Folders), followed by an exhibition (Small Luxury).
The current exhibition can be considered as the closure of yet another five-year period. From 2001 the mottoes of the summer workshops were Garden, Heat, Tuesday, Later and Book. The title of the exhibition of the artists participating at the workshop was Mirage, which does not only allude to the actual natural phenomenon appearing in the Alföld in the suffocating heat of the summer, but also to a general philosophical problem. The optical phenomenon that appears around noon on the plain and shows objects elevated and upside down also carries a symbolic meaning: the illusory intertwining of the existing and the apparent, the way physical reality becomes immaterial. It is an unfathomable, ephemeral mirror IMAGE, the “ideal” existence beyond the material, a spiritual “corpus delicti” that alludes to always false certainty. This pseudo-sight is generated by itself similarly to the works of the artists of the Makó workshop, which are the results of quiet contemplation, introverted, meditative reflection. Yet this is not visionary illusion, but tangible art.
kiállítók / participants
