Fekete Edit kiállítása
megnyitja: Egri János televíziós műsorvezető
Fekete Edit 1923-ban született Budapesten. 12 éves korától rajziskolába járt, majd divatrajztanfolyamot végzett. 16 éves korától ruhaterveit elegáns belvárosi divatszalonoknak és szabás-varrás lapoknak adta el. Járt Jashik Álmos rajziskolájába, vendéghallgató volt a Képző- és Iparművészeti Főiskolán, illetve esti hallgatója a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakának.
1942-től már részt vesz a magyar rajzfilmek készítésében Macskássy Gyula rajzfilmrendező csapatában. Az 50-es évek elején megbízást kap, hogy szervezze meg a magyar rajzfilmgyártást. A Macskássy-csapatot hívja meg az akkor még öttagú stúdióba. Elkészül az első, 15 perces színes magyar rajzfilm: A kiskakas gyémánt félkrajcárja. Fekete Edit tervezi magát a kiskakast és az öreg néni alakját (1951). Ezt követi az Erdei sportverseny (1952), a Kutyakötelesség (1953) és a Két bors ökröcske (1954). A forgatókönyvírástól a vágásig minden munkafolyamatban részt vesz. 1948-51 között a Színház és Mozi c. hetilap rovatvezetője, grafikusa és szerkesztője. Dekoratőr és reklámgrafikus. 1957-től az alakuló Magyar Televíziónak készít grafikákat, 1959 és 1981 között a Magyar Televízió grafikai osztálya vezetője. Készít főcímeket, rajzos összekötő inzerteket, dráma- és dokumentumfilm-ábrákat, animációkat. Számos folyóiratban láthatók rajzai, így az Ezredvégben is. Könyvillusztrációi jelentek meg, munkáit érdeméremmel díjazták (Bologna-i Biennálé). 1949-től a Képzőművészeti Szövetség, 1964-től a Művészeti Alap tagja. Több hazai és külföldi egyéni és kollektív kiállításon szerepelt.
Nyugdíjba vonulása óta művészete új irányt vesz, új és újabb stílusú, kreatív, szarkasztikus humorát kifejező arcokat, mozgást, színeket vet papírra, és életének egy addig elfojtott traumatikus – általa csak élete egy epizódjának tekintett – emlékét is „kirajzolja” magából. 1944-ben Fekete Editet zsidó származása miatt Auschwitzba, aztán Ravensbrückbe végül Neustadt-Glewébe deportálták. Betegen, alig 30 kilósan, de túlélte a haláltáborokat; a felszabadulás körülményei kiestek az emlékezetéből. Gyerekeinek nem mesélt, mert úgy gondolta, mindez nem gyereknek való. A 90-es évektől válik munkáinak témájává az, ami fényképként maródott agyába, amit a háború előtt és a táborokban látott, tapasztalt, átélt.
Edit Fekete was born in Budapest, in 1923. She learned drawing in an art school from the age of 12, then enrolled in a dressdesign school. By the time she was 16, she was able to sell her designs to elite down town salons and dressmakers’ magazines. She visited the Álmos Jashik artschool, sat in the sessions of the Budapest College of Arts, and evening classes in the Acting and Cinema School, too.
From 1942 she participates in the production of Hungarian cartoons, in Gyula Macskássy’s team. She is appointed in the early 50s to organise the Hungarian cartoon production; she invites the Macskássy team into the then only 5member studio. The first Hungarian coloured 15 minutes cartoon is made: The Diamond HalfCrown of The Little Rooster. The figure of the little rooster and the old lady is designed by Edit (1951). This is followed by the Forest Sport (1952), The Basic Dog Duty (1953) and the Two Tiny Oxen (1954). She takes part in all detail of the production including scriptwriting and editing. Between 1948 – 1951 she is columnist, editor and designer at the weekly magazine Theatre and Cinema. She creates internal designs and posters. From 1957 she works for the newly funded Hungarian Television, making graphic designs. Between 19591981 she is the leader of the graphic design department. She draws titles, explanation figures for documentaries, animations. Her graphic work is published in several magazines, such as Ezredvég, she also creates book illustrations. She earns the Bologna Biennial art prize. She is the member of the Artists’ Union since 1949 and since 1964 member also of the Art Foundation. She had exhibitions home and abroad, individually as well as a participant.
Since her retirement her art has been changing to diverse styles, her sarcastic humour being expressed in dynamism and colours. She manages to find an outlet through some of her drawings of the traumatic episode of her life – but only an episode in her opinion – the deportation, due to her Jewish ethnic origins, to Auschwitz, Ravensbrück and then to NeustadtGlewe. She survived the horror of the deathcamps, with poor health, having lost most of her bodyweight. She cannot remember the circumstances of her liberation. She have never talked about her experience to her family, she decided this was not a topic for children. She chose these times as a theme only in the 90s, all that was printed in her brain, the prewar life and the human suffering in the lager.
