AZ EMBER MÉRTÉKE / MESAURE OF MAN

Kiállítás a valamikori Orfeo csoport tagjainak akkori és későbbi alkotásaiból  és a csoport történetének dokumentumaiból

kiállítók: Bálványos Huba, Borbás István, Csomor Béla, Csomor László, Englert Judit, Eskulits Tamás, Fábry Péter, Forgách András, Forgács Péter, Illyés Márta, Kárpáti Anna, Kiss Mihály, Komjáthy Anna, Kovács István, Kovács Keve (János), Lóránt Zsuzsa, Németh Ilona, Raffay István, Stuiber Zsuzsa, Szabó György, Szalma János, Szilágyi Anna, Szőke Szabolcs, Tóth Éva

A kiállítást megnyitja Fodor Tamás színművész

Az Orfeo csoportot Malgot István szobrász alapította, akit 1968-ban kizártak a Képzőművészeti Főiskoláról. Elsőnek egy bábcsoport jött létre fiatal képzőművészekből, illetve képzőművészeti főiskolásokból. Az alakuló Orfeo csoport első bábos produkciója Györe Imre költeménye, az Orfeo szerelme alapján készült, mely 1969-ben jelent meg és valójában Ernesto Che Guevarának állított emléket. A csoport névválasztása is a Che Guevarával való azonosulást kívánta megjeleníteni. A bemutató 1970-ben volt. Ezt követően – 1971-ben – megalakult a színházi – Orfeo Stúdió – és a zenei csoport – Orfeo Zenekar. A csoportok együttes aktivitásának a kereteit egy ifjúsági klubhálózat adta: a Hazafias Népfront központi és több budapesti kerületi klubját, illetve a kőbányai Pataki Művelődési Ház ifjúsági klubját “megszállta” az Orfeo. Hosszabb vagy rövidebb ideig mintegy 50-60 fiatal művész és értelmiségi volt tagja az Orfeo csoportnak.

Mindezzel párhuzamosan az Orfeon belül folyt egy műhelyszerű képzőművészeti tevékenység is, elsősorban a grafika és a fotó területén, de több szobrász tagja is volt az Orfeo csoportnak. Munkáikat Budapesten és vidéken rendszeresen bemutatták csoportos kiállításokon. Első kiállításuk 1970-ben az akkor létesített Csepel Galériában nyílt. Ezen kívül műalkotás elemző ismeretterjesztést folytattak különböző művelődési intézményekben, középiskolákban. A csapat motorja Bálványos Huba grafikusművész, a Képzőművészeti Főiskola tanársegédje és KISZ-titkára volt.

Az Orfeo hangsúlyosan politizáló fiatalok közössége volt, akik radikális baloldalinak tekintették magukat, szolidárisak voltak a harmadik világgal, szemben álltak a “létező szocializmus” – szerintük munkásellenes és represszív – gyakorlatával, rokonszenveztek a baloldali diákmozgalmakkal, Vietnammal, Guevarával és a forradalmakkal, függetlenségi harcokkal. Alkotói tevékenységükben az egyéni hang kialakításánál fontosabb szempont volt, hogy együttes munkával a társadalmi viszonyokat minél hitelesebben és szuggesztívebben megjelenítsék. Egy efféle művészeti, politikai életkísérlet megtorpanását sokféleképpen lehet magyarázni. Lehet vizsgálni, hogy mennyire tűrte, támadta a hatalom a politikai oppozícióban levő Orfeot. Lehet elemezni az esztétikai és politikai viták nyomán a csoport tagjai között kialakult nézetkülönbségek szerepét. Az egyéni életsorsokban pedig ki-ki másképp élte meg, és eleveníti fel utólag is a történteket. A volt orfeosok a bekövetkező változásokat más-más politikai és társadalmi utak mentén élték meg.

Exhibition from past and later works of members of the late Orfeo Community and from  documents of the group’s history

The Orfeo community was founded by the sculptor, István Malgot, who was expelled from the College of Fine Arts. First a puppet group was formed byyoung artists and college students of fine art. The first puppet show of the Orfeo community just under formation was based on Imre Györe’s poem, ’Orfeo’s Love’. The poem was published in 1969 and was an homage toErnesto Che Guevara. Even the name chosen for the community was meant to present  identification with Che Guevara. The openingwas in 1970.

Soon after this, in 1971, the theatrical group, i.e. ’Orfeo Studio’ and the music group, ’Orfeo Orchestra’ was formed. The framework for the joint activity of the groups was provided by a youth club network. ’Orfeo’ ’invaded’ the central club of the Patriotic People’s Front (a governmental, not directly political mass organisation), several Budapest district clubs of the same organisation and the Kőbánya youth club of the Pataki Cultural House (10th district of Budapest). Approximately50-60 young artists and intellectuals were members of the Orfeo community for shorter or longer period.

Parallel with this, within the Orfeo community, there was a workshop-like artistic activity as well, mainly in the fields of graphic arts and photography. In additionthere were several sculptors who were  members of the Orfeo community. They exhibited their work at regular intervals both in Budapest and in the country at group exhibitions. Their first exhibition opened in 1970 in the newly established Csepel Gallery. Apart from this, they were teaching art interpretation and appreciation in various cultural institutions and high schools.

’Orfeo’ was a community of young people putting emphasis on politics, people who regarded themselves as leftist radicals, who felt solidarity with the third world, opposed the practice of the so-called ’existing socialism’ that they cosidered repressive and anti-working class, who sympathised with left-wing student movement, of Vietnam, Guevara, revolutions and the wars of independence. In their artistic work they found it more important to jointly portray social relationships with as much authenticity and as effectively as possible than to formulate their individual voice or style.

The stall of an artistic and political life-experiment of this type can be explained in many different ways. You may wish to examine to what extent the régime tolerated or attacked’Orfeo’, acommunity of political opposition. You may analyse the role of the opinion differences arising due to the aesthetic and political arguments among the members of the group. In their individual lives, they each experienced differently what they underwent and their recall of events differs, too. Ex-Orfeo members experienced the forthcoming changes along different political and social paths.