Az Art Market Budapest 2012-ben kiemelt művészeti témájaként a zsidó identitáshoz és történelemhez kapcsolódó kortárs vizuális művészeti reflexiókat, a kelet és közép-európai zsidó kultúrának a képző- és fotóművészetre gyakorolt hatását igyekszik több aspektusból megvizsgálni és bemutatni.
WALDSEE 1944
Kiemelt szerepet kap a vásár helyszínén és időpontjában bemutatásra kerülő különleges kiállítás, amely a budapesti 2B Galéria ’Waldsee 1944’ című programjára épül. A kiállítás létrehozásában a New York-i Hebrew Union College, az Alma-on-Dobbin Alapítvány (New York) és a Donauschwäbisches Zentralmuseum (Ulm) működött közre. A program szervezői az alkotók aktív hozzájárulására építettek. A kiindulópontot a Magyar Zsidó Levéltárban őrzött, Auschwitzból küldött tábori levelezőlapok adják: az elhurcolt zsidó foglyokkal haláluk előtt az őrök levelezőlapokat írattak, amelyekben a rokonoknak szerencsés megérkezésükről és ideális körülményekről számoltak be. A feladás helyére azonban Auschwitz helyett Waldsee került. A levelek célja a még otthon levő címzettek megnyugtatása, rövidesen bekövetkezett deportálásuk előkészítése volt. A kiállítás szervezői saját fiktív Waldsee képeslapjaik elkészítésére kérték fel a művészeket, amelyeket az alkotók személyes történetekkel, szövegekkel egészítettek ki.
Résztvevők: Sigmund Abeles (USA), Ádám Zoltán (H), Hans Albrecht (GER), Ida Appelbrog (USA), Uri Asaf (IL/H), Lynne Avedenka (USA), Balla Margit (H), Bálint Ildikó (H), Deborah Band (USA), Dorrit Bauer Title (USA), Beck György (H), Ulrich Bernhardt (GER), Karlheinz Bux (GER), Böröcz András (H), Adrien Brody (USA), Judy Chicago (USA), Corà Erzsébet (H), Julie Dermansky (USA), ef. Zámbó István (H), Paul Emmanuel (ZA), Eperjesi Ágnes (H), Gellér B. István (H), Barbara Green (USA), Alex and Lorelei Gruss (USA), Erik Guzman (USA), Harasztÿ István, Charles Harbutt (USA), Hanan Harchol (USA), Erika Hibbert (GER), Konrad Hummel (GER), Ulrika Jäger (GER), Július Gyula (H), Tobi Kahn (USA), Kemény György (H), William Kentridge (ZA), Kerekes Gábor (H), Reinhard Klessinger (GER), Stephen Lack (USA), Ulrich Klieber (GER), Joan Liftin (USA), Jane Logemann (USA), Lóránt Zsuzsa (H), Louise McCagg (USA), Richard McBee (USA), Major János (H), Margalit Mannor (USA), Robert Marshall (USA), Maurer Dóra (H), Leonard Meiselman (USA), Megyik János (H), Aaron Morgan (USA), Anette Munk (GER), Carolle Naggar (USA), Nagy Bálint (H), Susan Newmar (USA), Joe Nicastri (USA), Natan Nuchi (USA), Christina Ohlmer (GER), Alisa Olmert (USA),Sylvia Plachy (USA), Ulrike Michaelis (GER), Nikolaus Mohr (GER), Mark Podwal (USA), Werner Pokorny (GER), Rajk László (H), Archie Rand (USA), John Roach (USA), Peter Riek (GER), Rónai Éva (H), Roskó Bea (H), Roskó Gábor (H), Maddy Rosenberg (USA), Jeffrey Schrier (USA), Selmeczi György (H), Susan Silas (USA), Robbin Silverberg (USA), Greg Stanger (USA), Hannes Steinert (GER), Miriam Stern (USA), Gabriele Straub (GER), Sugár János (H), Szabó Eszter Ágnes (H), Szegő György (H), Sam Szenmbek (GER), Szíj Kamilla (H), Szilágyi Lenke (H), Fredrick Terna (USA), Rolf Urban (GER), Várnagy Tibor (H), Vásárhelyi Zsolt (H), Diane Victor (ZA), Sibylle Wagner (GER),, Joyce Ellen Weinstein (USA), Todd Weinstein (USA), Ruth Weisberg (USA), Donald Woodman (USA), Anton Würth (GER), Andrea Zaumseil (GER)
ÖRKÉNYI STRASSER ISTVÁN (1911-1944)
Szentesen született 1911. február 6-án. Sokgyermekes zsidó családba érkezik, hét testvére között ötödikként. Apja szegény kishivatalnok, városi adóügyi tisztviselő. A fiú művészi pályára készül, de közben kereskedő inasként dolgozik, majd Pestre költözve a Vidámparknak farag szobrokat és lesz vásári kikiáltó. Szobrász tehetségét elismerve felveszik a Képzőművészeti Főiskolára. 1935-ben és 1940-ben a Műcsarnokban szerepel munkáival. Tagja lesz a KÚT-nak, gyakran vesz részt Nemzeti Szalon-beli kiállításaikon. 1935-ben és 37-ben a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjának kitüntetettje lesz. 1938-ban Wolfner Gyula díjat nyer. Portrékat készít a Budai Goldberger családnak, ebből szerzett jövedelméből műtermet bérel és szabadiskolát nyit Bernáth Auréllal. Tanítványaik azok a tehetséges fiatalok, akiket zsidó származásuk vagy baloldali nézeteik miatt nem vesznek fel a Főiskolára. 1941-től rendszeresen munkaszolgálatra hívják be. Ekkortól a zsidótörvények miatt már csak az OMIKE tárlatokon, a Goldmark-teremben és más izraelita kultúrtermekben állíthat ki. 1944. október 11-én a kiskunhalasi vasútállomáson német és magyar katonák néhány helyi vasutas közreműködésével századukra támadnak és meggyilkolják 195 munkaszolgálatos társával együtt.
Kerekasztal beszélgetés 2012. 11.08. 17 óra
A zsidó identitás megélése valamilyen formában, vagy annak akár teljes elutasítása – a felvilágosodás korától többféle opció kínálkozott az egyén számára Magyarországon. Ez a szabadság a zsidótörvényekkel, majd végül a holokauszttal súlyos törést szenvedett, később a traumákat a szocializmus alatt kibeszélni nem, csak elhallgatni lehetett. Az elfojtások máig hatnak. A művészet egyik feladata lehet segíteni a múlttal félelmek nélkül szembenézni. Milyen példák kínálkoznak erre itthon és külföldön? Melyek a párhuzamok és a különbségek a posztszocialista országok és a Nyugat gyakorlatában? Hogyan tükröződik a történelmi múlt és a zsidó identitás napjaink művészetében? Milyen szerepet játszik a zsidó vagy más nemzeti, vallási identitás a kortárs művészek alkotótevékenységében?
Résztvevők:
Böröcz László – 2B Galéria vezetője, Budapest
Karin Eden– Bauer und Ewald Gallery kurátora, Berlin
Győri László – újságíró, Budapest
Harsányi László – közgazdász, a Holokauszt Emlékközpont volt igazgatója, Budapest
Laura Kruger – Hebrew Union College Museum kurátora, New York
Rényi András – művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Intézet igazgatója, Budapest
MAJOR JÁNOS (1934-2008)
1934-ben, Neufeld Iván János néven született Budapesten, kispolgári zsidó családba. Anyjával és húgával, hamis papírokkal bujkálva élik túl a zsidóüldözést. Apja egy üvegcsiszoló kisüzem résztulajdonosa, 1942-től munkaszolgálatos, 1943-ban a doni áttörés alatt elpusztul. Major 13 éves korától Jaschik Álmos magániskolájában tanul rajzolni, majd felveszik a Képzőművészeti Gimnáziumba. Két évig jár a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, de1954-ben kirúgják. Egy évig az Orion Gyárban dolgozik, 1956-ban visszakerül a főiskolára.1959-ben lediplomázik képgrafika szakon. A főiskola utolsó éveiben Kondor Béla hatására klasszikus hagyományokra épülő, technikailag igényes és drámai hangulatú metszeteket készít. Bekerül a képzőművész káderek közé, nagy tehetségnek tartják. A 60-as évektől sajátos, expresszionista képvilágot dolgoz ki. Zsidósága, a zsidó identitás problémája művészetének egyik fő motívumává válik. Munkái saját traumáinak feldolgozására adnak alkalmat és lázadnak a hallgatás ellen, ami a témát a korszak magyar társadalmában körülveszi. Major kapcsolódik az avantgárd művészek köréhez, 1969-ben részt vesz az Iparterv II. kiállításon, 1973-ban a Balatonboglári kápolnatárlaton. Figyelmeztetések és egy rendőri kihallgatás után „B” listára kerül. 1975-ben magánéleti csapás éri, elégeti képeit. Ideg összeroppanással kórházba kerül, paranoiás skizofréniával kezelik. 1976-tól a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozik, mint régészeti rajzoló. Betegsége miatt 8 évig nem alkot, de a 80-as évek végétől folytatja munkásságát. 2008-ban meghalt rákban, műtermében maga mögött hagyva életművének zömét, ezek közül sok soha nem volt még kiállítva.
As one of its highlighted themes, Art Market Budapest 2012 created an art program attempting an examination and presentation of contemporary reflections to Jewish identity and history and showing various aspects of the influence of J Central and Eastern European Jewish culture on the arts.
WALDSEE 1944
This special exhibition plays a key role at the location and during the period of Art Market Budapest 2012, which is based on the “Waldsee 1944” program of Budapest’s 2B Gallery. New York’s Hebrew Union College Museum, the Alma on Dobbin Foundation (New York) and the Donauschwäbisches Zentralmuseum (Ulm) have collaborated in the realization of the exhibition. The organizers have built the program with the active contributions of artists. The point of departure was provided by the postcards sent from Auschwitz, and preserved at the Hungarian Jewish Archives: prior to their deaths, the guards made the Jewish prisoners taken to Auschwitz write postcards, in which they related to their relatives their fortunate arrival and ideal conditions of a resort. In place of Auschwitz, Waldsee was given as the place of dispatch. The aim of the letters was to calm those still at home, and to prepare them for their own imminent deportation. Organizers of the exhibition invited artists to produce their own fictive “Waldsee” postcards, supplemented with their personal stories. Artists: Sigmund Abeles (USA), Zoltán Ádám (H), Hans Albrecht (GER), Ida Appelbrog (USA), Uri Asaf (IL/H), Lynne Avedenka (USA), Margit Balla (H), Ildikó Bálint (H), Deborah Band (USA), Dorrit Bauer Title (USA), György Beck(H), Ulrich Bernhardt (GER), Karlheinz Bux (GER), András Böröcz (H), Adrien Brody (USA), Judy Chicago (USA), Erzsébet Corà (H), Julie Dermansky (USA), István ef. Zámbó (H), Paul Emmanuel (ZA), Ágnes Eperjesi (H), István B. Gellér (H), Barbara Green (USA), Alex and Lorelei Gruss (USA), Erik Guzman (USA), István Harasztÿ, Charles Harbutt (USA), Hanan Harchol (USA), Erika Hibbert (GER), Konrad Hummel (GER), Ulrika Jäger (GER), Gyula Július (H), Tobi Kahn (USA), György Kemény (H), William Kentridge (ZA), Gábor Kerekes (H), Reinhard Klessinger (GER), Stephen Lack (USA), Ulrich Klieber (GER), Joan Liftin (USA), Jane Logemann (USA), Zsuzsa Lóránt (H), Louise McCagg (USA), Richard McBee (USA), János Major (H), Margalit Mannor (USA), Robert Marshall (USA), Dóra Maurer (H), Leonard Meiselman (USA), János Megyik (H), Aaron Morgan (USA), Anette Munk (GER), Carolle Naggar (USA), Bálint Nagy (H), Susan Newmar (USA), Joe Nicastri (USA), Natan Nuchi (USA), Christina Ohlmer (GER), Alisa Olmert (USA),Sylvia Plachy (USA), Ulrike Michaelis (GER), Nikolaus Mohr (GER), Mark Podwal (USA), Werner Pokorny (GER), László Rajk (H), Archie Rand (USA), John Roach (USA), Peter Riek (GER), Éva Rónai (H), Bea Roskó (H), Gábor Roskó (H), Maddy Rosenberg (USA), Jeffrey Schrier (USA), György Selmeczi (H), Susan Silas (USA), Robbin Silverberg (USA), Greg Stanger (USA), Hannes Steinert (GER), Miriam Stern (USA), Gabriele Straub (GER), János Sugár (H), Ágnes Eszter Szabó (H), György Szegő (H), Sam Szenmbek (GER), Kamilla Szíj (H), Lenke Szilágyi (H), Fredrick Terna (USA), Rolf Urban (GER), Tibor Várnagy (H), Zsolt Vásárhelyi (H), Diane Victor (ZA), Sibylle Wagner (GER),, Joyce Ellen Weinstein (USA), Todd Weinstein (USA), Ruth Weisberg (USA), Donald Woodman (USA), Anton Würth (GER), Andrea Zaumseil (GER),
ISTVÁN STRASSER ÖRKÉNYI (1911-1944)
He was born in Szentes on February 6, 1911 into a Jewish family with many children, the fifth of seven siblings. His father is a poor office worker, a city officer of tax affairs. The boy intends to pursue a career in art, but meanwhile, he is working as a merchant’s apprentice. He later moves to Budapest, carves statues for the Fun Fair and becomes a fairground announcer. In recognition of his talent as a sculptor, he is admitted to the College of Fine Arts. In 1935 and 1940 he exhibits his works at the Műcsarnok. He becomes a member of the KÚT group and often participates at their shows at the National Salon. In 1935 and 1937 he receives the award of the Spring Salon of the Szinyei Society. In 1938 he wins the Wolfner Award. He creates portraits for the Budai Goldberger family, and from the proceeds he rents a studio and opens a free art school with Aurél Bernáth. His students are talented youngsters who are refused admission to the College because of their Jewish origin or left-wing political views. From 1941 he is regularly drafted for labour service. As a result of the anti-Jewish laws he is only allowed to exhibit at the OMIKE exhibitions, at the Goldmark Room and other israelite cultural venues. On October 11, 1944 German and Hungarian soldiers with the help of a few local railway employees attacked their labour service group at the Kiskunhalas railway station and murdered him along with his 195 companions.
Round table discussion 8.11.2012 5 p.m.
In Hungary, from the age of Emancipation forward, there were an increasing number of choices open to Jews in how to live their Jewish identity, one of them being to reject it completely. With the escalation of anti-Jewish laws and then the Holocaust this freedom to choose became seriously limited. During the socialist regime it was impossible to discuss and deal with the traumas endured, the only option was to pull a veil of silence over the matter. The repression of these memories still haunts us today, one of the purposes of art is to help us face our past without fears. What national and international examples for this do we have? What are the parallels and the differences between post-socialist countries and the West? How is this past and Jewish identity reflected in contemporary art? What role Jewish or other national or religious identity play int he creative work of contemporary artists?
Speakers:
László Böröcz – Director, 2B Gallery, Budapest
Karin Eden– Curator, Bauer und Ewald Gallery, Berlin
László Harsányi – economist, former Director, Holocaust Memorial Center, Budapest
Laura Kruger – Curator, Hebrew Union College Museum, New York
András Rényi – art historian, Director of the Department of Art History, ELTE University, Budapest
Moderator:
László Győri – journalist
JÁNOS MAJOR (1934-2008)
Born Neufeld Iván János in 1943, into a middle class jewish family in Budapest. His father, part owner of a glass making shop, is called in for forced labor from 1942 and is killed in Russia in 1943. He survived the Holocaust with his mother and his sister hiding under a false identity. He draws from an early age and attends the vocational art school of Álmos Jaschik at the age 13. He gains admission to the High School of Fine Arts, and then the Academy of Fine Arts in 1952. In 1954 he is expelled and he works for a year in the radio manufacturing factory: Orion. In 1956 he is allowed to resume his studies, he graduates in 1959. He has joined the cadre of the state sponsored artists and he is considered to be an up and coming talent. Under the influence of Kondor Béla, he starts making etchings that evoke classical traditions but have an arresting realist atmosphere. He develops an expressionistic imagery that is close to metaphysical painting. From the beginning of the 1960’s his “complex” about his Jewish identity becomes a major theme in his work. This helps to analyze his own traumata, while at the same confronting the veil of silence over the Holocaust and its aftermath. During this period, both the state authorities and society at large rejects the possibility of any discussion of this topic. He joins the circles of avant-garde artists: he takes part in the second Iparterv show in 1969, and then in 1973 in the chapel exhibitions at Balatonboglár. Censors consider his works anti-Semitic and perverse, inciting racial hatred; after a police investigation he is put on the “B” list. He is almost the only graphic artist of this period to systematically tackle the subject of jewish identity and anti semitism. At the same time he does not seek to find rational answers. The only morally acceptable explanation for this tragedy, is one that shows the depth of its absurdity and at the same time documents its banal everydayness. After a personal tragedy in 1975 he has a bout of mental illness and burns all his drawings. He is hospitalized and is diagnosed with paranoid schizophrenia. From 1976 he works in the Historical Museum of Budapest doing archeological drawings. He is unable to do creative work for 8 years but after this he resumes drawing. During his lifetime he exhibited regularly, but sold few drawings, some of his works are housed in National Gallery and other Hungarian museums. In 2008 he passed away from cancer, leaving behind many works that have never been exhibited.
