ÁLOM ÉBREN - REVERIE / DAYDREAM

Kiállítás a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület megalakulásának 100. évfordulójára

Köszöntőt mond: Lőrincz Zsuzsa az MPE elnöke
A kiállítást megnyitja: Erős Ferenc

kiállítók: Altorjai Sándor, Böröcz András, Igor és Ivan Buharov, El Kazovszkij, Enyedi Ildikó, Erdély István, Forgács Péter, Fliegauf Benedek, Gulácsy Lajos, Major János, Román György, Roskó Gábor, Schnitzler János, Sugár Gyula

kurátorok: Kicsiny Balázs és Böröcz László

Ferenczi Sándor ideggyógyász 1913-ban alapította meg a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület elődjét Magyar Pszichoanalitikai Egyesület néven. Az Egyesület és köre fontos szellemi központ lett az akkori szakmai és művészeti közegben – az akkori pszichoanalitikusok szoros kapcsolatot tartottak fenn számos művészeti ág képviselőjével. Innen indult a pszichoanalitikus mozgalmon belül a Budapesti Iskola, mely a nemzetközi pszichoanalízisben fontos szerepet játszott és játszik a mai napig. A pszichoanalitikus szemlélet nemcsak a lelki betegségekről való tudást formálta át, hanem mindennapi gondolkodásunkat. A pszichoanalízis emberképe észrevétlenül áthatja kultúránkat, így a művészi alkotómunkát is: azt, ahogyan magunkról, egymásról és belső világunkról gondolkodunk. A reverie, a beleképzelésre való képesség a kortárs pszichoanalízis fontos fogalma. A reverie állapota az alkotás átmeneti terébe visz minket: ez az az álmodozó-álmot-fantáziát látó állapot, melyben a terápiás kapcsolatra vonatkozó tudás születik a pszichoanalízisben. Ez a tudás még el nem gondolt tudás, a még nem reflektált érzetek-élmények halmazára vonatkozik. Ez a tartomány a művészi alkotás belső tere is: innen származnak azok a fantáziák, melyek egy mű megalkotására késztetik az alkotót. Akár pszichoanalitikusként, akár művészként dolgozunk, ebben a belső térben merülünk el, a reverie állapotából hozzuk felszínre tudatosuló élményeinket: ebben és innen alkotunk.

Szili Katalin

The exhibit commemorates the 100th anniversary of the founding of the Hungarian Psychoanalytic Society

In 1913 the neurologist Sándor Ferenczi founded the predecessor to the Hungarian Psychoanalytic Society. The Society and its associates became an intellectual center of the professional and artistic spheres. The psychoanalysts of the time maintained strong relationships with the representatives of the many artistic fields. Here began from within the psychoanalytic movement the Budapest School, which played, and continues to play, an important role in international psychoanalysis. The psychoanalytic perspective transformed not only the knowledge of mental illness but that of our everyday way of thinking. The psychoanalytic view of man imperceptibly influences our culture and thus our artworks as well, which is to say how we think of ourselves, each other and our internal world. Reverie, the ability to fully imagine oneself in a fanciful situation, is an important idea of contemporary psychoanalysis. The state of reverie takes us to the transitional space of creation. This is the state of seeing a dream-fantasy, in which the therapeutically relevant knowledge is born in psychoanalysis. This is heretofore unconsidered knowledge, it pertains to the aggregate of yet unaddressed feelings and experiences. This domain is also the inner realm of artistic creation. Here begin those fantasies which motivate the artist toward the realization of the artwork. Whether working as a psychoanalyst or as an artist, we delve into this inner realm, and out of the reverie state we bring to the surface our apperceived experiences. In this and from this we create.

Katalin Szili